Megmondom őszintén, Kedves Polgártársaim, hogy már nem merek a piacra menni. Na nem azért, mert félek a zsebesektől, vagy a közmondásosan csipkelődős piaci légytől. Mindössze az egészségemet féltem, mivel az infarktus kerülget, amikor nézem az árakat.
Vegyük példának okáért a friss, új petrezselyem gyökeret, mert egy hete szombaton az volt a legelső, amit meg kívántam vásárolni a miskolci Búza téri piacon. A standok legtöbbjénél 500 forint/csomó áron már hozzájuthattam pár szál csenevész, maximum hüvelykujjnyi vastagságú gyökérhez, de becsületére legyen mondva a kereskedőknek, a zöldje legalább egészséges, friss növény képzetét keltette. Kicsit odébb ugyanez az áru már 600 forintba került. Egyébként is roskatag egészségem megsemmisítő erejű csapást szenvedett. Kapkodtam a keringető szivattyúmhoz, elsápadtam olyannyira, hogy az egyik vásárló hölgy már a mesterséges lélegeztetéshez végzett előkészületeket. Homályosuló tudatom utolsó értelmes szikrájával még éppen idejében sikerült befognom a látómezőmbe a tántoríthatatlan elszántsággal közeledő hölgyemény képét, és jobbnak láttam azonnal meggyógyulni. Látjátok, a piacon még meghalni is veszélyes. :-)
Visszanyerve tudatomat és az életműködéseim fölötti kontrollt, tovalibbentem újabb árukat és árakat felkutatni. Az eredmény lesújtó volt. Eszméletlen drágaság. Zúgolódott a nép rendesen. Ki az időjárást, ki Gyurcsányt szidta, a merészebbek már Orbán számlájára írták a dolgot, de belefutottam olyan úriemberbe is, aki előbb Torgyánig, majd Trianonig nyúlt vissza a bajok forrását keresendő. A lényeg viszont a közös nyilatkozatokban van: Ez a drágaság már szinte kezelhetetlen.
Mivel megáldott a Jóisten pár zöldségárus ismerőssel, sőt, néhány őstermelővel is, szinte feloldhatatlan ellentmondás keletkezett oknyomozásom gondolatmenetében. A logika kerekei nagyon csikorogtak, akadoztak. Itt valami nem stimmel!!!
Megkérdeztem őstermelő barátaimat, hogy bizonyos árucikkekért a felvásárlók mit fizetnek. Keserű mosoly, kézlegyintés volt a válasz előbb, majd kiderült, hogy a piaci ár töredékét kapják meg, ami sok esetben az önköltséget sem fedezi. Pl. egy gyümölcs, ami a piacon 900-1000 forintba került most, azért a termelők alig kapnak 300 forintot. Hiába keresnének olyat aki többet adna érte, nem találnak, mert a felvásárlók kartellesedtek már ősidők óta. Ki is nyírnák egymást, ha valamelyik egy forinttal is kevesebbet ígérne. Ők viszont elfuvarozzák a cuccot a hűtőházba, vagy a nagybani piacra, és dupla áron eladják az egészet. Így lesz a nagybanin a 300-ból
Ha az utóbbiakat kérdeztem, azok jobban panaszkodtak, mint az őstermelők. Megélhetési gondjaikat adóterhek, működési költségek, áruhiány és egyebek idézik elő. El is bírom képzelni, micsoda kellemetlen, sőt, már-már szégyen lehet az a nagyvilág előtt, ha nem L betűvel kezdődik a család mindhárom Mercijének a rendszáma. Hú, emberek, ugye szerintetek is ciki lehet nagyon mindez??? Szegények, átérzem a gondjaikat, ezért ha lefut az árvízkárosultaknak való gyűjtés, részükre szervezem majd a következőt.
Azt mondják: áruhiány. Merthogy elvitte a terményt az ár- és a belvíz. Ez sajnos igaz is, sok-sok gazda és családja megy tönkre az idén. Őket valóban sajnálom. Életük munkája, mindenük odalehet a sorozatos természeti katasztrófák miatt.
Valóban iszonyatos károkat szenved a mezőgazdaság, de fura módon, a piacon mindez csak az árakon látszik meg. Minden kofa azt mondja, hogy azért drága, mert nincs. De hát van, emberek!!! Hiszen látom minden standon a keresett árut, és nem csak itt, hanem máshol is. A sarki zöldségesnél és a hipermarketekben is. Mi az hogy nincs? De bizony, hogy van, legfeljebb felesleg nincs, de van elég általában. Amiből meg nincs elég, az azonnal pótlásra kerül EU-s forrásokból. Jön a görög, francia, spanyol, olasz cucc, ami sok esetben elvileg olcsóbb is, mint a magyar, mégis, mert itt a kereskedők eldöntötték, hogy "nincs", magas áron adják őket.
Apropó, hipermarketek! Bementem a minap az egyik multihoz, mivel a kollégáknak pénteken egy nagyszabású céges rendezvényen babgulyást kívántam főzni. A hozzávalókat megvásárolván tapasztaltam, hogy - újfent a petrezselyem gyökeret véve példának - annak kilója közel 1600 forint volt, míg a szálláshelyemhez 100 méterre lévő hazai kereskedelmi lánc boltjának zöldség-gyümölcs részlegében ugyanaz az áru mindössze 1100 forintot kóstált. És még mondják, hogy a nagyok olcsóbbak. Hát nem, Kedves Barátaim, ez koránt sincs így, legalábbis nem egyértelmű és nem általános mindez minden árucikkre vonatkozólag. (folyt. köv.)
