A nagy vásárolgatás közepette nem kizárólag az árakat nézegetem a minőség mellett, hanem nagy hangsúlyt fektetek arra is, hogy lehetőleg magyar árut vegyek meg, mert ezzel tudom megőrizni a magyar munkahelyeket, ezzel tudok nagyobb adóbevételt realizáltatni államkasszánk számára. De kérdem én: mi a garancia arra, hogy az adott áru - amelyen szépen fel van tüntetve az állítólagos magyar származása - tényleg magyar áru??? Kérdem mindezt annak a négyszemközti internetes beszélgetésemnek a fényében, melyet egy őstermelő barátommal folytattam még tavaly nyáron. Az illető ismerősöm arról számolt be, hogy a már nálunk is örvendetesen elszaporodó TÉSZ-ek (nem a régi TSZ-ek, azokhoz semmi közük sincs), vagyis Termelői Értékesítő Szövetségek/Szövetkezetek időnként milyen munkálatokat folytatnak, eléggé el nem ítélhető módon. Történetesen ezek a TÉSZ-ek arra lennének hivatottak, hogy a kisebb termelőket összefogják, és terményeiket közösen értékesítsék nagyban, mérsékelve költségeiket és versenyképessé is tegye őket a piacon. Ezzel nem is lenne baj, amíg tényleg a saját terményeiket értékesítik. Ismerősömtől arról kaptam hírt, hogy van olyan TÉSZ, amelyik nem a sajátját küldi forgalomba, hanem behozza pl. a spanyolnak dokumentált paprikát, paradicsomot, ami esetleg Marokkóban látott napvilágot eredetileg, így feltételezhetően tele van az EU-ban régóta tiltott vegyszerrel. Ezt a spanyol árut szépen magyarrá csomagolják, és már mehet is magyarként a hipermarketekbe. Biztos, hogy nem lehet ez mindennapi és általános gyakorlat, de egyet sem lenne szabad megengedni. Kíváncsi vagyok, hogy ezt a tevékenységet milyen gyakran ellenőrzik.
Miért ennyire drága??? 2. rész
2010.06.19. 12:35 Blog-lárka
Visszakanyarodva az eredeti problémára, hogy „MIÉRT ENNYIRE DRÁGA?”, véleményem szerint két oldalról megközelítve kellene megoldani. Úgy, hogy az őstermelők se lehetetlenedjenek el, de a piaci árak is a realitás talaján maradjanak. Javaslatom talán ellentmond a szabad versenyes kapitalizmusnak és a piaci törvényeknek, viszont elősegítené a gazdák, őstermelők megélhetési biztonságának elérését, megőrzését, mezőgazdaságunk fejlődését, valamint gátat szabna a tisztességtelen haszonszerzésnek és a piaci áraknak is.
1. Meg kellene törvényileg szabni, hogy a termelőt elhagyva az áru legfeljebb 1 nagykereskedőn és 1 kiskereskedőn át juthasson el a végfelhasználóig, ez lehessen a leghosszabb kereskedelmi út, ne kerülhessenek bele fölösleges láncszemek.
2. Az pedig még fontosabb lenne, hogy a nagy- és kiskereskedők által az árukra tett saját árrés ne haladhassa meg a beszerzési ár egy törvényben meghatározott %-át (melyet az érdekelt felek közötti egyeztetés útján kellene meghatározni), így nem alakulhatnának ki irreálisan magas piaci árak és a termelők is tisztességes árat kaphatnának a terményeikért. (Én max. 30 %-os árrést tartanék indokoltnak)
Kíváncsi lennék, mi a véleményetek minderről. Várom a hozzászólásaitokat és építő jellegű javaslataitokat.
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://blogiqs.blog.hu/api/trackback/id/tr642093428
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
